pellaio famiglia

Gyerekek csodálatos hetet töltöttek nagymamáéknál. A kis uncsitesó Emma baba is ott volt, a gyermekek élvezték egymás társaságát, sok kellemes és mosolygós percet szerezve a nagyszülőknek. Természetesen voltak alkalmak mikor már fárasztóak voltak, de ezt hamar el lehet felejteni. Emma szép baba, kiscica és bogárka szavakkal sikerült Emma szívébe férkőzni. Sárika pedig ezalatt a hét alatt több külső sérüléssel gazdagodott. A szokásos mindenen felbukok témában még mindig verhetetlen. Sérülések a térdén és az állán láthatóak. Úgymond jó barátságba került a betonnal és a talajjal. 

A Mikor Luca esténként a „Lencsi lány” szövegét énekli, anya és apa szíve elmosolyodik.A napközbeni megterhelést elfeledteti a pár perces dallam. Luca a maga módján énekli, a szöveg szinte teljes egészében megy már neki, csak a kiejtéssel van némi gond.  Legjobban az „anyukájával” szót szereti.  Azt valami különleges hangsúllyal énekli.   Tegnap este már aludt Sára és Anna is, mikor saját magának énekelte a dalt, úgymond mint a nap befejezéseként.

 A minap sikerült egy szép nagy fülgyulladásba szaladnom.  Persze ez csak képzetes dolog, de ami akkor a fejemben éreztem, azt nem kívánom senkinek.  A fejemre erősített vizes palack effektus jobban illene a valóságnak. Az elmúlt időszakban kb. 1hétben nem sokat halottam a külvilágból. Aminek van jó oldala is, hiszen a gyereksírást már meg sem halom, így remek az alvás. Sírás és visítozás pedig mostanában van bőven. Luca és Sára kánonban ordít vagy egyszerre, amit az tesz még teljesebbé, ha Anna rákapcsol az „éhes vagyok műsor szlogenre”.  Ilyenkor remegnek a falak, anya és apa ide-oda rohangál, mint pók a falon, és próbálunk minden gyermeket megnyugtatni.  Visszatérve, ma már jobb a fülem, még egy kontroll és teljes a régi életérzés. Köszönöm feleségemnek az elmúlt egy hétben nyújtott segítséget. Tovább fülelek…   

A legcsodálatosabb dolog manapság ami velünk történik azt mind a gyermekeink adják.  Ez a bejegyzés ennek szellemében íródik.

Első gyermekünk Luca (nemsokára 3éves), folyamatosan beszél és be nem áll a szája. Persze ehhez hozzá kell képzelni a kis filigrán törékeny testét, nagy csodaszép kék szemeit, és hihetetlen hosszú szempilláit.  Gyönyörű (mondja apa büszkén).  Kicsit túlságosan félős és nem nagyon barátkozik az emberekkel. Ha valaki hozzászól szinte rögtön begubózik, mint egy kis csiga. A szemét lesüti és nem is néz rá az éppen Őt megszólító idős nénire-bácsira hogy milyen szép kislány.  Persze az.  De tartja a közel három lépés plusz 1méter távolságot mindenkitől.  Legkedveltebb álnevei, mert ilyenek is vannak ám ;-) : Noddy, Nukky, Cica, Baba.    Természetesen minden mesét kívülről fúj, és az éjszakai lefekvés nem maradhat el a szokásos 11 órai éneklés nélkül. Ilyenkor sorban elénekli az összes ismert gyerek nótáját.   Természetesen mint minden valamire való nővérke, mindig rendreutasítja húgát Sárit. 

 Sári (18hónapos) teljességgel ellentéte Lucának. Vidám, erős, izmos kislány, az igazi „nagymama kedvence” unoka jelölt első díj várományosa.  Ki mindig mosolyog a világra. Érdeklődve nyúl minden után, természetesen ebből adódik, hogy vele, sokkal több baleset is történik mint nővérével.  Mindent erővel old meg.  Aranyunk éppen most kezd a beszéddel ismerkedni.  A mondatok teljes egészében még nem mennek, de szépen próbálkozik vele.  Reggel mikor felébred a régi megszokott „ TEJCSI TEJCSI” felkiáltás helyett most „mesét, mesét” felkiáltással ébredünk.  Ez úgy néz ki, hogy aki még esetleg ilyenkor alszik, azt gyorsan fel kell ébreszteni.  Amennyiben valamilyen oknál fogva nem indul el a mese reggel hatkor, akkor a következő dolog a pocija „ jeggeli, jeggeli” „Haaam Haaam”. Itt újra előtör a nagymama büszkesége érzés, mert amit elérak édesanyja mindent megkóstol, lehet akár főzelék vagy bármi más, Lucáról ez sem mondható el.

 Anna (6hetes) a legkisebb. Aranyos kis pici baba. A család babája. A lányok oda vannak érte. Persze azért féltékenyek is, hogy anya vele foglalkozik most többet, de nagyon szeretik. Ha sír a lányok szolnak anyának, és ha lehet akkor simogatással meg puszikkal próbálják nyugtatni.  Anna türelmes egy darabig, de mikor már a harmincadik puszit kapja egy percen belül, akkor kezd kiakadni.  Ő született a legkisebb súllyal, de hála istennek behozta már a lemaradást már bőven 4kg felett mérlegel.  Esti elfoglaltság, hogy apa beszámol neki a napi történésről. Ilyenkor még ha sír akkor is megnyugszik, figyel az apjára mint minden okos gyermek. Amint napról napra növekszik, talán egy picit könnyebb lesz az anyunak is az élete.

Mint mindenkinek, a hét legszörnyűbb napja a hétfő. Ilyenkor még féllábbal a hétvégében vagyok. egész nap érzem az elmúlt hétvége történéseit. Mégis úgyérzem, sosem lesz már péntek délután mikor ismét elöttem a kecsegtető, hívogató hétvége.

A hétvége csodálatosra sikeredett.  Hihetetlen szépséggel köszöntött ránk a szombat. Délelőtt vendégünk volt: Évi néni jött baba nézőbe. Egyrészt régen látta lányokat és persze nagyon kíváncsi volt Annára. A lányok rengeteg ajándékot kaptak. Ezután a délutánt a játszótéren töltöttük. Előkerült a homokozó készlet. A lapát és a vödör, meg a formák. Készültek a halas és békás sütemények homokból apának.  AZ esti fürdőkádban talált maréknyi homok is jelezte, itt a tavasz. A Vasárnap reggel, már a játszótéren kezdtünk. Ott is tízóraiztunk, nagymama által készített túrósbatyut. Ebédre siettünk haza, mert palacsinta készült, ami frissen elkészítve az ebéd legjobban várt pillanata lett. A lányok befalták az összeset, délután süthettem újabb adagot. Az este a fürdetésé, a rámolásé, takarításé és rendrakásé lett. Mindenki hullafáradtan esett be az ágyába.

Mit, hogyan és honnan? Tenné fel az ember a szokásos kérdést, ha valamilyen terméket szeretne vásárolni. A manapság divatos alapötlet: olcsót, mindegy de működjön szemszög annyira elterjedt, hogy az ázsiai konténerek sorba állnak a Magyar határnál, hogy a rossz minőségű termékeiket itt szétszórhassák. A magyar átlag emberkének még a kínai szar is drága, hát mit tegyenek, azért mégiscsak ezt veszik, minthogy egy drágább de jobb európai terméket vásárolhatnának meg.

Ugye nem kell csodálkozni a dolgon, ma a pénz az úr.  Mikor azon gondolkozunk, hány liter tejet vegyünk a boltban, nem hogy bármi egyéb dolgot vásároljunk.  Ekkor csak az ázsiai cuccok a megfelelőek számunkra?   Én azt mondom, hogy ezen nagyon el kéne gondolkodni, hogy érdemes-e olyan terméket vásárolni, aminek kiléte  és minősége erősen kérdőjeles. Garanciális feltétele homályos és egy meghibásodás esetén hónapokat kell várni egy alkatrészre, ha egyáltalán beszerezhető az…

Persze számos termék érkezik Ázsiából, ami mint mindig Magyarcégen keresztül lesz értékesítve. Így nehéz kiszűrni a hamisítványt.  Persze jó ha odafigyelünk a dolgokra, egyrészt a CE minőségjelzés nélküli termékek, legalább ötven százalékban életveszélyesek. A többi ötven százalékban pedig halálosak. Ha tehetem, semmit nem veszek ami arról jön, és ha lehetséges mindenkit erre buzdítok.

Vásároljunk Magyar terméket, vagy ha nem akkor EU-st.

Gazdaságilag:  Ha magyar cég termékét vásároljuk, akkor elképzelhető, hogy itt adózik. Elképzelhető, hogy a munkások fizetését is megfizeti, akik azt szintén itt költik el. Ha a cég natalántán bővül, mert jól megy neki, akkor lesz Magyar munkahely, és lesz magyar állami bevétel is. Mindez ázsiai székhelyű cég esetében nem lesz, sőt a hasznot ki is viszik az országból egyenesen külföldre.  Akkor miért vegyek én ázsiai terméket?

A reggel komoran, sötéten jött el. A telefon pityegése jelezte a kellő időpontot telefonomon. A tegnap esti utolsó pohár skót whisky megtette hatását. A nekem ítélt 6órát tökéletes mozdulatlanságban tölthettem. Egy pillantás alatt megtaláltam a tegnap este már mára odakészített ruháim, és egy rövid de annál hidegebb zuhanyzás után, öltözködés. Észre sem veszem és már a táskám fülét, fogom a kezemben. Az ajtó záródik, bent még csendben alszanak... A városi levegő ilyenkor még tiszta és friss. a kocsi pöccre indul, semmi gond, és mehetünk. Kezdődik egy újabb nap a sorban... rádió bekapcsol ...... jó reggelt hallom a rádióból, jó reggelt mindenkinek.

A duplacsavar megreformál, érzéstelenít és szétzilál - mondhatni politizál. A legelszántabb bal-jobb lengető csak egy újságot olvasó állampolgár számára csak a mindennapi tömény hülyítés helye. A politikai hülyítés még ma is működik. A bal újságja a bal tévéje azt mondja hogy A, a jobb újságja és jobb tévéje azt mondja hogy B. A középoldal azt mondja, hogy A + B ami persze C. A C-nek nincs újságja mert túl pici és persze A és B nem szavazott meg több pénzt működési költségre. Ebben a helyzetben tökéletesen mindegy mit olvasol A-t vagy B-t, mert úgyis ugyanazt kapod. Semmit. Álló vizet a folyóban. A pártok célja lehet A vagy B, mégis az álam megújulásához és az összes magyarember érdekéhez ABC kéne, ami pedig azt jelentené, hogy tisztán és érthetően kellene politizálni. Erre ma nincs mód? Ami nagy baj! Ahol  nincs összefogás, ahol nincs együttérzés, ahol mindenki csak magával törődik, ott hol és mikor lesz változás?

Ami tegnap csípte az orrom: - politikai fennhangok egy ünnepen, miért kell ez nekünk?

A tegnapi nap, országunk és népünk egyik fontos ünnepe, mikor őseink szabadságért folytatott küzdelmére emlékeztünk. Emlékeztünk a vezetőkre, és a sok ezernyi hősi halált halt névtelen tömegekre, kik szívében az utolsó dobbanás a HAZA és SZABADSÁG volt.  A legelszántabb képzelet sem írhatta le volna azt a helyzetet 1849. augusztus 13.-án, mikor Görgey letette a fegyvert a sok ezer idegen katona előtt, hogy 162 évvel a szabadságharc kitörése után, a széttépázott, terület csonkított Magyarországon ünnepeli fogjuk az 1848.márciusi hősöket.  Az akkori meggyengült társadalom és a mai megrendült, csalódott társadalom közt bizony egyenlőség tehető.  A Különbség: akkor mindenki hitt a magyar vezetőkben (Kossuth, Batthyány, Görgey, Bulyovszky, Irányi, Degré, ..stb) kik mind egyként állottak a nevezetes ügy élére. Manapság egy ilyen nemzeti Ünnepen, mint az a tegnapi is volt, az emberek csalódottságát láttam. Az emberek csalódottak a mai politikában, a mai korrupt és idegen rendszereknek hízelgő politikai társaságoknak. Ahol a politikai pártok, rendezvényein a lobogók és szavak, már nem az elesettek emlékét idézik, hanem az elkövetkezendő választás esélyeit és utáni hatalom megosztást. Undorítónak tartom, amit a pártok tegnap is műveltek. Volt, aki csak épphogy megemlítette a márciusi ifjakat, és minden szónokával a közelgő választási győzelmükre apellált. Szégyellje magát az összes politikus és szimpatizáns, aki a tegnapi ünnepet pártünneppé varázsolta. Pont ez mutatja meg Országunk gyengeségét, ahol megengedjük a mai politikai erőknek, hogy egy állami ünnepet saját kicsinyes rendezvényeikre használjanak fel. Szégyen hogy egy egységes erős ország helyett, tegnap a megosztottság miatt nem tudtuk méltóképpen közösen ünnepelni 1848-as nemzeti ünnepünket.  

.... és még mindig csípi az orrom....